Duncan Keith történelmet ír

A Chicago hátvédje annyit van a jégen, amennyit még soha senki nem volt, és nagy valószínűség szerint nem is lesz.

Szerdán este Keith az 500. rájátszáspercét töltötte jégen ebben a szezonban (506:58 perccel zárt), ha csak a teljes létszámban lejátszott perceket tekintjük. Korábban erre csak két játékos volt képes, Dennis Seidenberg a Bostonnal 2011-ben (500:59) és Drew Doughty (528:59) a Los Angelesszel tavaly. Apró különbség, hogy utóbbi kettőnek 25, illetve 26 meccs kellett ehhez, míg Keith mindössze 21-nél tart. Annak alapján, amit eddig láttunk tőle, akár már szombat este beérheti Doughtyt. Az elmúlt 10 év rájátszásában mindössze húsz alkalommal regisztráltak 450 vagy afölötti jégidőt, ebből Kane egymaga hármat jegyez, miközben csak Chára és Oduya szerepel egynél többször ezen a listán. Erre a listára egyébként nem meglepő módon csak hátvédek fértek oda, de legkevesebb 23 meccs kellett ehhez mindenkinek. Keitht leszámítva.

Ráadásul nem csak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatói is lenyűgözőek. Röviden szólva azt mondhatjuk, hogy az 506 percben többségében csapata egyik legjobbja volt. Korongbirtoklásban, minőségi helyzetek számában és gólokban is erősebb a Chicago, ha Keith éppen jégen van, mintha nincs. A statisztikák szerint a Blackhawks nagy helyzeteinek 70%-át akkor alakította ki, amikor legjobb hátvédje pályán volt, és a gólok tekintetében sem sokkal rosszabb a helyzet, Keith tízből hat gólnál jégen volt. Nagy kérdés, hogy a huszadik kiélezett meccsen is túl tartható-e a 31 perces meccsenkénti átlag úgy, hogy az ne menjen a csapat teljesítményének rovására. Eddig azonban csak az Anaheim elleni párharc közepén volt kimutatható mélypont Keith teljesítményében, előtte és utána nagyjából minél többet játszott, annál jobban ment neki.

Az egyik oldalról mindez fantasztikus teljesítmény, a másik oldalról azonban óriási veszélyforrás is, amely alaposan próbára teszi az edzői gárdát. Mike Kitchen másodedző sokat tudna erről mesélni, hiszen ő az, aki a meccsek idején a védelmeket küldi ki a pályára. A negyedik mérkőzésen a hat hátvédből négyen négy különböző párral voltak jégen legalább egy cserét, de a másik kettőnek is három különböző hátvédpárja volt. Ez messze van attól a hagyományos felállástól, amikor három stabil bekkpár védekezik. Nem kis gond ez maguknak a játékosoknak sem, de Kitchen edzőnek is folyamatosan fejben kell tartania, hogy ki, mikor és kivel volt fent legutóbb, nehogy egy fáradt embert küldjön vissza idő előtt, nehogy elcserélje magát és túl sok játékos legyen egyszerre a jégen, miközben azt is figyelni kell, hogy az ellenféltől éppen melyik sor van éppen pályán és kik lesznek fent a következő cserében.